Nyíregyháza szobrai

Ez a szép és (valószínűleg) kedves napfürdőző leányka jelenleg a Malom utcai Júlia fürdő látogatóit örvendezteti meg látványával. Legalábbis remélem, hogy többen észreveszik, s vetnek egy futó pillantást Kisfaludi Strobl Zsigmond bájos alkotására. Nem sikerült adatokat találnom arra, hogy a szobor mikor és milyen körülmények között került a város tulajdonába, de talán ez is összefügg Kisfaludi Hősök szobrának az elkészültével, hiszen a mester e megbízása után ajándékozta pl. a Vénusz születése szobrának a másolatát is. Talán e márványba faragott strandoló lány is ekkoriban került a városba. Az eredeti példány 1920-ban készült, magántulajdonban van.

1928. október 21-én nagy ünnepségre készülődött a város. Ekkor leplezték le ugyanis Horthy Miklós kormányzó jelenlétében a város és a megye első világháborús emlékművét, Kisfaludi Strobl Zsigmond nagyszerű alkotását.
Az emlékmű elkészítését még 1924-ben elhatározták. A felállítása előtt a megye minden községében összeírták az elesettek névsorát, amelyet el is helyeztek a szobor talapzatába. Egy 1929-ben kiadott kötet 6702 szabolcsi hős nevét tartalmazza községenkénti lebontásban. A nyíregyházi lista 920 elesett nevét sorolja fel.
A szobor helyét maga Kisfaludi jelölte ki, így helyezték át Bessenyei szobrát (Kallós Ede beleegyezésével) a mai helyére. Az emlékmű a Hősök napi megemlékezések állandó helye lett 1945-ig. Ezt követően más nemzetek elesett katonáira kellett emlékezni. A rendszerváltást követően azonban újra vannak megemlékezések és egy évben újra koszorúkkal ékesítik. Az emlékmű környezete rendezett, előtte az évszakoknak megfelelő virágok pompáznak. Talán a szoborhoz vezető régi betonlapokat lehetne díszburkolatra cserélni és az emlékmű állagmegőrzését biztosítani.

Bessenyei szobrának avatása után 13 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a város újabb monumentális köztéri alkotással gyarapodjék.
Még 1902-ben, Kossuth születésének a 100. évfordulóján határozta el a megye és a város vezetősége a szobor felállítását. A pénz gyűjtése után, 1910-ben írták ki a pályázatot, amely alapján Betlen Gyula kapta a megbízást. A szobrot 1912. szeptember 29-én leplezték le.

A 300 cm magas főalak a budapesti Ércszobrászati Öntödében készült. Az alkotás főtömege egy gúlaszerű posztamens, amelyet a szabadság géniuszának ülő alakja koronáz, kezében a szabadság és honszeretet kiolthatatlanul lobogó fáklyája. A baloldalán egy fiatalember áll, aki ingét mellén széttárva, életét ajánlja fel a szabadságért. A jobboldalon egy idősebb, görnyedező alak, aki a rabszolgaság láncát tépi le testéről. A hátsó oldalon egy szépen kifaragott sas látható egy letört ágyúcsővel. Alatta az 1848-as évszám olvasható.